Nem csak a munkanélküliség nyo
mora miatt, de az alacsony bérekből élő munkások is fizetett vagy fizetetlen szabadságuk ideje alatt egyre többen vállalnak németországi munkát, murok-, hagyma- és retekszedést, tűrve a megaláztatást és minden nehézséget, mert az összekuporgatott eurók itthon sokat érnek. Egyik Székelyudvarhely melletti faluba most tért vissza egy ötven év feletti férfi, aki beszámolt a munkahelyi körülményekről, de nevét azért nem vállalta, mert úgy gondolja, ha munkaadói megtudnák kilétét, jövő évben nem írnák fel a listára.K. M. már harmadik alkalommal vett részt németországi munkán, ilyen szempontból „veteránnak” számít azokhoz képest, akik legelőször jutnak ki. Nagyon jelent a tapasztalat, hiszen bármely zöldség begyűjtését, szedését mennyiség szerint bérezik. A munkára való feliratkozás itthon történik, általában száz euró befizetése ellenében, s ez az összeg tartalmazza a kötelező orvosi vizsgák és a kiutazás árát is. A német cégtulajdonosok által megbízott személyek afféle kiskirályok, akik kényük-kedvük szerint veszik fel vagy küldik el az embereket. Az elszállásolás, ahol K. M. dolgozott elég jól berendezett cég-lakótelepen történt, a kb. 35 négyzetméteres, fűtőtesttel ellátott szobában négyen laktak, emeletes ágyakban aludtak, volt kályhájuk, hűtőjük, edényeik, szabadidejükben főzhettek. Többnyire nyolc órát dolgoztak, de volt eset, hogy csak hatot vagy négyet, mert a tulajdonos naponta csak annyi zöldséget szedetett, amennyit megrendeltek vevői. Emiatt előfordult néhányszor, hogy a kereset bizony még a napi elszállásolásra, ételre sem volt elegendő.
Székely veri át a székelyt
A cégnél, ahol K. M. dolgozott, a korábbi években lengyel volt a megbízott munkavezető, akivel jól egyeztek a magyarok és mások is, de az idén már egy székelyföldi vette át ezt a szerepet, aki visszaél a megbízatásával, mert azon igyekezett, hogy becsapjon mindenkit, főleg azokat, akik először mentek dolgozni. Nagy úr a mezőkön a megbízott, mert ő osztja be az embereket, és ő ellenőrzi, veszi nyilvántartásba a megrakott ládákat. Ha nem elég tömötten rakják a zöldhagymát, amit tenyérrel ellenőriz, akkor a ládát kiborítja, vagy nem írja fel. Az elektronikus nyilvántartási rendszerben a mezőn beütött adatok megjelennek a távoli raktár számítógépén, ahová a traktor beszállítja a terményt. Az említett székelyföldi hajcsár nem mindig írja be a felrakott ládákat és nagyon sok napszámost becsapott már. Nagyon sokan haragszanak rá, voltak, akik megfenyegették távozáskor, és valószínű, ha majd hazakerül, nem fog nyugodtan sétálni az utcán. Nem adják könnyen a pénzt, két eurót fizetnek egy láda kisebb fajta zöldhagymáért és három láda retekért, a póréhagymáért pedig 80 centet. Legnehezebb a retek szedése, ezt a nők jobban tudják, mert sokat kell hajolni vagy egész nap térdelni. Akik a raktárakban dolgoznak, azoknak sem könnyű, hiszen huzatosak a nagy csarnokok és mivel többnyire órabérre dolgoznak, állandóan siettetik őket a felügyelők
Drága a cigaretta, a nő
A lakótelep közelében van üzlet, ahol sokféle élelmiszert lehet vásárolni, meg sört és egyéb italokat. Öt euróba kerül egy hétdecis pálinka, a legolcsóbb dobozos másfél literes vörös- vagy fehér bor 1,9 euró. Nagyon drága a cigaretta, öt eurótól felfelé emelkedik az ára, nagyon ritkán feketén is lehet Keletről csempészett cigarettát vásárolni. K. M. elmondta: előfordult, hogy a férfiak összemelegedtek a lengyel nőkkel, akikből a legtöbb van általában, de ez elég veszélyes, mert pénz nélkül marad az illető, vagy botrány lesz belőle. Történt egy olyan eset, hogy a cégtulajdonos megmutatta az egyik feleségnek a tévékamera felvételét, amin látszott, hogy esténkét férje rendszeresen bejárt az egyik nő lakásába, s emiatt már nem is együtt utaztak haza. Ugyanis a lakótelep be van kamerázva, éjjel-nappal követni lehet, ha valaki ki- vagy bemegy.
K. M. kéthavi munka után 700 eurót tudott megspórolni. Elismerte, hogy modern rabszolgamunka a németországi zöldségszedés, de ezt mindenki önként vállalja, mert rá van szorulva és sokkal több a jövedelem, mint itthon.
Csíkszereda: keservesves tapasztalatok
A csíkszeredai P. N. két hónapig szüretelte a hagymát és a murkot Shifferstad közelében. Reggel fél hatkor volt az ébresztő és sötétedésig meg sem álltak a munkával, este nem kellett senki elringassa, mert maga esett bele az ágyba. Itthon stabil állása volt, de olyan keveset keresett, hogy eldöntötte, két hónap fizetetlen szabadságot kér, ez idő alatt külföldi munkát vállal, amiből ki tudja fizetni a lányának az iskoláztatását. Amint elmondja, közel százan jelentkeztek hagymaszedésre Székelyföldről, nagyobb részük a Csíki-medencéből, két busz szállította ki a helyszínre őket, majd kezdődött a robotolás. A munka végeztével egy fél óra kellett, amíg sikerült kiegyenesedni, alig várta, hogy bevigye a traktor a szállásra. Napi 40-60 eurót sikerült megtakarítani, de esőben is kellett dolgozni, egész nap dagasztotta a sarat, este úgy nézett ki, hogy nem ismert magára. Két hónap alatt kétezer eurót keresett – a szállás drága volt, az étkezést maguk oldották meg, de legtöbbször az ebéd is száraz étel volt, mert mindenki spórolt saját magán. Tíz kilót fogyott, amíg kint volt, amikor hazajött, megfogadta, többet soha nem megy vissza, de ez csak addig tartott, amíg újra nem ütötte fel fejét a családban a pénzhiány. Az idén harmadszor is felült a murokszedő buszra, de nem ajánlja senkinek.
